A Csarnok negyed arcai: interjúk
Réka
Réka Veszprémből költözött Budapestre az egyetemi tanulmányainak megkezdésekor. Megjárt több kerületet Budán és Pesten is, míg 3 évvel ezelőtt a Csarnok negyedbe költözött a párjával és kutyájával, amit azóta otthonának érez. Elsődleges kötődése a negyedhez a Mindspace-en keresztül alakult ki: kezdetben a Rákóczi Vakáczió programban önkénteskedett, majd a szervezet kommunikációs csapatában dolgozott. Réka később a Rákóczi téren található Verkstaden ruhaüzletben is dolgozott, ahová azóta is be szokott ugrani butikozni alkalmanként. A negyedben kedvenc helyei közé tartozik a Hintaló Iszoda, valamint a Tolnai kert.
„Amikor felköltöztem Budapestre, többször kikötöttem a Rákóczi téren, és csak arra emlékszem, hogy akármikor leszálltam a villamosról, sose tudtam, hogy melyik irányba mi van (…) Mindig el voltam veszve, mindig el voltam tévedve, (…) és ezért nagyon jó az az érzés itt, hogy most betéve tudom ezt a környéket. Tudom, hogy melyik néni melyik házban lakik, tudom, hogy mi mikor van nyitva, mi merre van. Ez adja meg nekem a biztonságérzetet.”
„Szerintem a Csarnok negyed érdekes határvonal. Már öt évvel ezelőtt is a Hosszúlépésnek a VIII. kerületi sétája innen indult. Megállt a téren, és megmutatta, hogy ott a Rákóczi étterem, ott a Csiga, és ott az Oinos WineBar. Próbáld meg elképzelni, hogy egy ember látogatja mind a hármat! Nem lehet elképzelni. Annyira különbözőek szerintem ezek a helyek, (...) annyira különböző funkciók ezek, meg árak, meg ilyenek! Ez a negyed egy mix vagy olvasztótégely.”
„A vállalkozások szempontjából azt látom, hogy a Csarnok negyed ilyen teszthely. Itt kis kockázattal ki lehet venni helyiségeket, amik nem mindig ideálisak, sőt, de közel van a metróhoz. (…) Idejönnek, megnézik, hogy működik-e és továbbmennek, hogyha nőnek. Hogyha nem működik, akkor bezárnak. (...) Nagyon sok minden változott csak azóta, amióta én itt lakom.”
„A Hintaló – amit pár éve újítottak fel – nagyon jó lett. Az például egy olyan hely, amit szívesen ajánlok másoknak, szívesen mondom azt, hogy ha valahova be akarnak ülni, akkor oda. Aztán nyilván itt van az Auróra, ami szintén egy ilyen hely. Ritkábban járok mondjuk oda, inkább, hogy ha valamit meg kell nézni, tehát ha valami kiállítás vagy valami program van, vagy ilyenek. (...) Aztán a Tolnai kert. Meg hát a Mátyás téren a Rauf Cukrászda! Az egyértelműen ilyen bázis. Ahol mindig látok embert, ahol mindig kedvesek, ahova találkozókat szervez az ember, mert tudja, hogy minden király lesz. Az egy nagyon idilli helye a környéknek. Egy kicsit mindenki megpihen, megeszi a fagyiját. És mindenki meg tud pihenni és megenni a fagyiját, tehát nagyon inkluzív.”
Fotók: Erdei Krisztina