A Csarnok negyed arcai: interjúk
Samir
Samir, vagy ahogyan sokan ismerik „Szemir” a Csarnok negyed közvetlen szomszédságában, a Nagy Fuvaros utcában üzemelteti a Kamel éttermet. Samir Egyiptomban született és 2006 óta él Magyarországon, feleségével és gyerekeivel a Baross utcában laknak. Több helyen is dolgozott, mielőtt 2009-ben megnyitotta éttermét a kerületben. Samir kifejezetten a környékbeli utcákban keresett üzlethelyiséget, magyar és külföldi munkatársaival kínálnak finom étellel sok-sok embert - jól laknak itt a közelben dolgozók, helyi lakosok és rászorulók is. Nem csupán éttermében, hanem az egész környéken sokat tesz hozzá egy befogadó, gondoskodó és nyitott közösség kialakításhoz. 2020-ban Samir a kerület legjobb iparosait, kereskedőit, vállalkozóit jutalmazó Józsefvárosi Aranykoszorú díj elismerésben is részerült.
„Nyolcadik kerület, ez teljesen más most. Hiába mondják, hogy ez veszélyes, ez nem igaz. Lehet, hogy régen az volt, nagyon-nagyon régen, de ez most nem igaz. Amikor emberek ismernek, nem bántanak, hanem segítenek egymásnak.”
„Ha segítség van, minden van. Itt érzem jól magam, otthon vagyok. Ez nekem otthon. Emberek az otthon. Ez nem állampolgárság; ez jelenti magyar is, meg az arab. (...) Nem csak a családból vagy nagyobb családból van az otthon, hanem bármilyen helyen. Sokan azt se látják, hogy ki a szomszéd meg az ismerős. Ha valami rossz történik, kiderül, hol az otthon. Ez a lakosság segít nekem.”
„Amikor még a piramis környékén laktam, rengeteg lakosban megvolt, hogy köszönti egymást. (...) Itt a legelején nem köszöntek, nem ismertek, de én sem köszöntem senkinek. Aztán kérdezgettek, lassan mindenki meg akart ismerni: »Honnan jöttem? Mit akarok nyitni?«. Én is megpróbáltam, utána állandóan lehetett velem beszélgetni. (…) Mindenkinek köszönök: »Szia barátom!« – az orvosnak is ugyanazt mondom, az igazgatónak is, senkinek se köszönök mást.”
„Volt nekem egy öreg néni. Itt a lakott. A halála előtt hozott nekem egy képet Jézusról. »Samir, tartsd meg ezt a képet. Én nem maradok tovább, tartsd meg ezt a képet. Ne add oda senkinek, ez nekem örökség. Örökbe kaptam. Ez az én családomban van régóta. Neked adom. Ajándék. Csak neked adom.« Kiraktam a falra. Meg nagyon sok ismerős van, meg egy gyerek is volt: »Hoztam neked ilyen kis ajándék, Samir bácsi.« Itt fent van a boltban, megvan még, el van raktározva.”
Fotók: Erdei Krisztina