A Csarnok negyed arcai: interjúk
Valika
Valika már a 80-as évek óta dolgozik a Csarnokban, a téli hidegben és a nyári forróságban ugyanolyan lelkesedéssel várja a vásárlókat. Régebben itt is lakott a negyedben, ma már Vecsésről jár be dolgozni, 5.20-kor indul és délután 5-kor zárja a standját. Sok mindent megélt már a Csarnokban, a vevőközönség és árusok váltakozását, vezetőségi váltásokat, a Rákóczi téri metróépítést, de azt is, amikor 1988-ban tűz ütött ki az épületben és csak 1991-ben nyitott újra. Ebben az időszakban a Népszínház utcai közértben dolgozott, de a megnyitás után visszatért a Csarnokba.
„Én úgy kezdtem, hogy fölkerültem ide Pestre a férjemmel meg a gyerekemmel ‘83-ban, itt laktunk a Fecske utcában. Mindig a kereskedelemben dolgoztam. A régi csarnoki közértnél kezdtem, amikor meg a tűz volt, akkor elkerültünk a Népszínház utcai közértbe. '90-től azt otthagytam, és azóta itt vagyok a zöldségesben. (...) Én olyan büszke vagyok erre a 40 évre!”
„Azért ez a negyed nagyon sokat változott, legalábbis én úgy látom. (...) Végül is, hogy mondjam neked, én nem féltem itt, mert tök normálisan el lehetett itt élni. Most már szerintem jobban kell vigyázni. (...) Én annyit jöttem-mentem, és soha nem volt az, hogy valaki bántott volna, soha. Jó, lehet, hogy azért is, mert sokan ismertek, én itt itthon vagyok.”
„Vannak cukik, vannak sokan kedvesek. (...) Van nekem egy 94 éves nénim, akiről nem is gondoltam volna, hogy 94 éves, és minden héten egyszer Budáról átjön hozzám. (...) De fiatalok is szeretnek járni, főleg szombaton jönnek ide. (...) Van ez a külföldi fiatalember. Ez is nagyon cuki és ez egy komoly beosztású pasi. (...) Pár évvel ezelőtt műtöttek, és egyik ismerősöm volt addig itt a pultnál, és bejött mindenki, kérdezték, hogy »Valika hol van? Valika hol van?« És fölhívott a helyettesem, hogy »Valika, mindenki téged keres!«”
Fotók: Erdei Krisztina